január 26. Dakhla - Nouadhibou

Tegnap este Dakhla-ban a szállodánál Villám Géza összehívta a csapatokat és eligazítást tartott. Több mint 40 csapat volt jelen, akik bevállalták a kockázatosnak ítélt útvonalat, de sok csapat már korábban elindult Bamako felé, és tudunk több versenycsapatról, akik a hivatalos verseny végén szintén elindulnak Bamakóba.
Reggel korán indult a konvojunk, hogy időben a határra érjünk. A határátlépés (főleg a kilépés) nagyon bonyolult, mivel több hatóságnál is kell intézni az ügyeket. A mauritán segítőnk, Idomu már a határon várt ránk, és segített az ügyintézésben. Kb. 5 óra alatt jutottunk át. Szerencsére a dugi pálinkáinkat sem fedezték fel, mert sikerült jól elrejtenem. Nem hiába voltam vámos valamikor... :-) A két ország közötti aláaknázott területen kellett már csak átgurulnunk. Egy helyen megállt előttünk egy autó, amit nem szerettünk volna kikerülni a lehetséges aknák miatt, ezért megállni kényszerültünk, de a mély homokban egy kicsit megsüllyedt az autónk. Hirtelen ott termett néhány helyi buckalakó, akik mintha erre vártak volna (egy kicsit gyanús is volt a dolog) és némi alkudozás után 25 euróért segítettek kitolni az autót és átvezettek bennünket az aknás részen. Megúsztuk...

Este Nouadhibou mellett a sivatagban éjszakázott az egész mezőny (mind a kb. 40 autó) és a tábort katonák gyűrűje vette körbe, tehát biztonságban voltunk. Elég sűrűn vannak katonai ellenőrzőpontok is, akik biztosítják az utakat. Nagyon kedvesek és segítőkészek. Nekik is adunk kis ajándékcsomagokat, aminek nagyon örülnek.

Január 25. Tarfaya és Laáyoune közötti kemping - Dakhla

A konvojunk néhány újabb csapattal kiegészülve elhagyta a kempinget, hogy estére leérjünk Dakhlába, mert ott fognak gyülekezni azok a csapatok, akik tovább akarnak menni Bamakoba. Ott majd meglátjuk, hogy hány csapat vállalja be a kockázatosnak mondott utat, és hamarosan találkozunk a mauritániai vezetőnkkel, Idomuval is, akitől talán pontosabb információkat tudhatunk meg a mauritániai helyzetről. Aztán majd meglátjuk...
Azok a csapatok, akik nem mernek továbbmenni, és a módosított útvonalat választották, most mennek csak Tatooine felé, aztán Marokkó elhagyott útjain tesznek még néhány kört. Egyébként nagyon sok csapatot láttunk, akik úgy döntöttek, hogy továbbmennek Bamakoba.
Nem sokkal indulásunk után átléptünk Nyugat-Szaharába. A hatalmas hegyek eltűntek, itt csak végeláthatatlan sík területeket látni. Ez már tényleg a poros, homokos, homokdűnés Szahara, pedig még mindig az óceán mellett, a parttal párhuzamosan haladunk. Lakott településsel nem sűrűn találkozunk.
Du. 6 óra körül megérkeztünk Dakhlába.

Január 24. Tatooine - Tarfaya és Laáyoune közötti kemping

Reggel még készítettünk néhány fényképet, majd elhagytuk "Tatooine bolygót". Visszatértünk a főútvonalra, és némi kocsikázás után elértük az Atlanti óceánt, ahol nem csak kezet, de lábat is sikerült mosnunk egy nagyobb hullámnak köszönhetően. Alig álltunk meg, egy helyi pecás azonnal mellettünk termett, és frissen fogott halat akart nekünk eladni. Egyébként bárhol állunk meg, még a kősivatag kellős közepén is pár perc múlva helyi nomádok és kereskedők bukkannak elő. Mintha a földből nőnének ki. Egy másik megmagyarázhatatlan jelenség az, hogy gyakran látunk az út szélén ácsorgó, vagy ücsörgő emberkét a sivatag kellős közepén, lakott településektől irdatlan messzire. És nem haladnak valamelyik irányban, hanem csak ácsorognak. Mit csinálnak azok az emberek ott, miért ácsorognak a semmi közepén? Láttunk rengeteg nomád családot, akik a pusztában laknak a sátraikban, vad tevecsordákat az út mellett, és az óceán magas partján összetákolt kunyhóikban tengetik nem túl változatos életüket. Egész nap csak pecázgatnak! Ma azért egy kicsit megtörtük az egyhangúságot, mert egy nomád család mellett megálltunk és egy kis ajándékcsomagért cserébe megkértük az egyiküket, hogy adja kölcsön egy kis időre a pecabotját. Naná, hogy kipróbáltuk a pecázást az Atlanti óceán partján! :-)

 

Csodálatos útvonalon, az Atlanti óceán partján folytattuk tovább az utunkat a Tarfaya mellett levő, Camp Le Roi Bedouint nevű kempingbe, amelyet egy belga házaspár vezet. Hogy jutott eszükbe, hogy a sivatag kellős közepén egy kempinget nyissanak? Ez is egy rejtély marad. Bár valószínű, hogy régebben nem ilyen kopár volt a környék, mert egy a kemping mellett egy kiszáradt folyómedret láttunk, amelyet egy hatalmas szikla gyönyörű vízeséssel törhetett meg, de mára a sivatag győzedelmeskedett a folyó felett.
A módosított útvonalon haladók is ide jöttek, úgyhogy szép számmal gyűltek össze az autók. Sajnos két baleset is történt. Egy szlovák házaspár, akik eddig szinte mindegyik Budapest-Bamako rallyn indultak, és többször vitték el a győztesnek járó trófeát is, most felborultak a terepen, és meg is sérültek. A Duna TV csapata is befejezte a versenyt. Beszéltünk Borsa Miklóssal, aki elmondta, hogy az autójuk oldalra borult, és át is perdültek, de szerencsére egyikük sem sérült meg, és miután az autót visszafordították 4 kerékre, saját lábon tovább tudtak gurulni a kempingbe. Megmutatta az autójukat is, hát nagyon csúnyán nézett ki, ép elem nem volt rajta. Nagyon szomorúak és csalódottak voltak, de vigasztaltuk őket, hogy az a lényeg, ők nem sérültek meg, az autó pedig nem számít.
A kempingben befizettünk egy vacsorára, és megkóstoltuk a tevehúst. :-) Nagyon finom volt! Omlós, ízletes tevehusi, barnamártással, egy kicsit édesen, datolyával, rizzsel és friss helyi kenyérrel. Ha hazaérek, be is megyek a boltba, és veszek egy kis tevehúst. Lehet, hogy egy kicsit furcsán fognak nézni a húsboltban! :-)
Az este ismét nagyon kellemes hangulatban telt el, jó csapat jött össze. Végre találkoztunk korábbról ismert csapatokkal is, akiket már napok óta nem láttunk. Szóval jó kis buli volt megint...

2010.01.23. 01:18 SMS:

"Otthon hó van? Mi meg itt pólóban élvezzük a napsütést! :-) Megérkeztünk Tatara. Minden rendben! A holnapi cél Tatooine, ahol a Csillagok háborúja c. filmet forgatták."

2010.01.23. 23:15 SMS:

"Ma este megérkeztünk Tatooine bolygóra! 209, 285, 203, 072, 247, 292 csapatok is rendben!"

Január 23. Tata-Tatooine

A kempinget elhagyva a konvoj (209, 285, 203, 072, 247, 292 és mi a 233-as csapat,+ egy darabig a 309-es csapat is velünk tartott) elindult Tan-Tan várostól kb. 100 km-re levő Tatooine-ba, ahol a Csillagok háborúja filmeket forgatták. A majdnem 600 km-es hosszú út miatt sajnos nem tehettünk kitérőt Akka városka melletti hegyekben található sziklafaragásokhoz és festményekhez. Az utunk során átmentünk Guelmim városkán is, melyet régebben a "Szahara kapujának" tartottak, és fontos kereskedő városként üzemelt. Az itt élő szaharai nomádok kék öltözéket viselnek, ezért őket "kék embereknek" nevezik. A városban megálltunk mi is egy kicsit, mert egyik csapatnak pénzt kellett váltania, és vásárlásra is jó lehetőség volt. Némi alkudozás után én is vettem egy helyi hosszú, csuklyás ruhát, ami az esti csillagok háborúja bulihoz is megfelelő jelmez volt, mivel Spielberg a helyi emberek hagyományos öltözékéből merítette az ötletet a film jelmezeihez. Zoli pedig egy turbánt vásárolt magának, csak hogy jobban elvegyülhessen a helyiek között. :-)

Zoli a jedi lovag

Tomi a jedi lovag

Még napnyugta előtt megérkeztünk "Tatooine bolygóra", ahol gyorsan le is forgattuk a Csillagok háborújának legújabb részét, a "Jedik ismét visszatértek" címmel. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban a jedik lecsaptak a pálinkakészletre, és forralt bort is készítettek a sivatag közepén. :-) A feltöltődés után az erő ismét velünk volt! Hangulatos, felejthetetlen estét tartottunk a kúp alakú kis kunyhók közötti táborban. A helyi hatóságok nagyon vigyáztak ránk, mert miután a tábortól néhány km-re levő ellenőrzőponton leadtuk a szokásos "fiche" nevű listát az autó és a saját adatainkkal, és éppen csak letáboroztunk, de már ott is voltak, és megnézték, hogy minden rendben van-e, és még éjszaka is körbejárták a táborunkat. Egyébként a marokkói királyi rendőrség nagyon rendes, segítőkész, és mindig hihetetlenül udvariasak és kedvesek velünk, jó utat, sok szerencsét kívánnak és egyáltalán nem kötözködnek. Otthoni kollégáiknak lenne mit tanulni tőlük... A határ felé közeledve egyre több ellenőrzőponttal találkozunk, ahol egyedül a fiche-t kérik tőlünk, az útlevelet és egyéb papírokat meg sem nézik.

Január 22.  Zagora-Tata

A reggelt egy jó kis meleg zuhannyal kezdtük. Jól megnéztük magunknak, mert mostanában nem valószínű, hogy meleg vízben tudjunk zuhanyozni. A Hotel la Palmeraie-ben a szállodai szobához, melyet kb. 5000 Ft-ért kaptunk, még reggeli is járt, úgyhogy nem hagytuk ki a helyi, lángos formájú, lapos kenyeret lekvárral, és a péksüteményt, melyekhez frissen facsart narancslevet kortyolgattunk.
Miután minden csapat összeszedte magát, megindultunk Tata felé. Ez a Tata nem a magyarországi Tata! :-) A 299-es és a 301-es csapat kivált a karavánból, mert ők nem mennek tovább, hanem inkább egy marokkói körutat tesznek, és hazaindulnak, akárcsak a Fog-Ászok. Csatlakoztak hozzánk a veszprémi tűzoltók is, akiknek sikerült az autójukat megjavíttatni.
A Dráa folyó varázslatos szépségű völgyében fekvő, lenyűgöző erődfalvakon és zöldellő oázisokon keresztül folytattuk utunkat. Ez az egyik legszebb folyó menti táj Marokkóban, amit végigkísér az oázisok gyöngyfüzére. Nagyon szép agyagvárakat, kszárokat láthattunk. Ouarzazate városában tartottunk egy kis pihenőt, és sétálgattunk egyet. A település 1160 m magasan fekszik a Magas-Atlasz 2-3000 m magas hegyei között. Itt van Marokkó legnagyobb datolyatermesztő tartománya, és az utak mellett rengeteg datolyaárus kínálja portékáját. A gyönyörű völgyet elhagyva ismét szakadékokkal szabdalt, hegyes-völgyes, félsivatagos tájakon haladunk tovább. Körülöttünk 2000 méternél magasabb hegyeket látunk.

Útközben betértünk Tazenakht községbe, amely a berberek által készített ouzgita szőnyegek fővárosa. A környékbeli kis agyagfalvakban szinte minden házban van lábhajtásos szövőszék, melyeken az asszonyok csodálatos szőnyegeket szőnek vagy csomóznak. A szőnyegek mintázata hihetetlenül változatos, mivel a színeket és mintákat mindig a pillanatnyi ötletek alapján váltogatják és készítik. Néhány szőnyegárushoz benéztünk mi is és megcsodáltuk a híres ouzgita szőnyegeket, majd a folytattuk utunkat a mai cél, Tata felé. Itt már nem látni zöldellő pálmaligeteket, köves, sziklás, kopár vidéken járunk. Az út néha olyan poros, hogy a porszűrős arcmaszkot fel kell tennünk. Sok felé látni az út mellett gyerekeket, akik nagy palackokból árulják az üzemanyagot. Este 10 felé gurultunk be Tatára a kempingbe, ahol volt alkalmunk kipróbálni a guggolós-pottyantós-vödörrel öblítős rötyit. :-) A többiek már megint irigykedtek, hogy milyen jó nekünk, mert nem kell a kocsit kipakolni, sátrat összerakni, és az egészet reggel vissza, hanem csak elfekszünk a kocsiba beszerelt két kényelmes ágyunkban. Este valahogy megint megcsappant a pálinkakészlet... és ezt a lakóautóikban szundikáló franciák egy kicsit zokon vették. :-)

Január 21. Merzouga-Zador

Ma otthagytuk a homokdűnéket, és Zador felé vettük az irányt.
Konvojunk 7 autóból áll:
285-ös rajtszámú járgánnyal Norbi, Zsolt és Tamás
072 Jenő és Pat
247 Kertész Team: Péter és Donát
282 Olivér, Bazsi és Viktor
299 Anett, Sanyi, Feri, Tamás
301 Reni, Bea, Laci és Péter
és természetesen mi, a 233-as csapat.

Még mindig az Atlasz hegységben vagyunk, és 2000 m magas hegyek között haladunk. A holdbéli tájra emlékeztető köves, kietlen területek és a hatalmas, kopár hegyormok között néha egy-egy oázis is felbukkan. Az emberek egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek, a gyerekek amikor meglátják a konvojunkat, már messziről futnak ki az útra és integetnek. Tollakat és cukorkát osztogatunk a gyerkőcöknek, akik hihetetlenül boldogok lesznek e kicsiny kis ajándékok (ahogy itt mondják: petit cadou) láttán. A nőket nem szabad fényképezni, ezért amikor meglátják a kezünkben a fényképezőgépet, vagy a kamerát, rögtön eltakarják az arcukat, vagy elfordulnak.
Útközben nagyon szép kasbah településeken keresztül haladtunk át. Az útikönyv szerint egy kis 200 km-es kerülővel megnézhetnénk egy nagyon szép szurdokot, de a térkép által jelzett utak az autóink számára járhatatlanok, ezért feladtuk és visszafordultunk. Este 8 felé beértünk Zagorába. A külvárosban már a konvoj mellé tapadtak motorosok és helyi autósok, akik az autójavító műhelyeiket ajánlgatták, és menet közben nyújtották a névjegykártyáikat. A szállodai szoba nagyon olcsó (210 Marokkói Dirham), és néhány euróért a kocsikat is őrzik majd. Úgy döntöttünk, hogy ma mi is szállodában fogunk aludni.
Holnap csatlakoznak a konvojhoz Gumitóniék, akik itt Zagorában szereltették az autójukat, és talán a Nadorban hagyott 2 autó is utolér bennünket.

 

Január 20. pihenőnap

A kompon a szervezők még azt az információt adták, hogy a futam marokkói új szakasza megegyezik az eredeti tervvel. Ma reggel már új tervvel álltak elő: ezen a napon a homokdűnék szerelmesei kipróbálhatják autóikat a buckákon, majd ezt a hatalmas homokdűnés területet megkerülve, ugyanide a mostani táborhelyre kell visszaérkezni. A mi autónk nem bírta volna ezt az utat, és sok más csapattal együtt inkább pihenőnapot tartott. (kb. a futam fele itt maradt) Ránk fért már egy kiadós alvás, végre lezuhanyozhattunk és meleg ételt is ehettünk. Nagyon jól esett! :-)
Rengeteg fényképet készítettünk, dumcsizgattunk a többi csapattal, és benéztünk a tábor melletti berber házikókba is, melyek kávézóként is működnek és szobát is adnak ki. Beültünk hozzájuk egy teára, ami nagyon finom volt. Valószínűleg zöld teával kevert mentatea volt, nagyon sok cukorral. Egy jót dumcsiztunk a berber sráccal, aki meglepő módon 7 nyelven is beszélt. Megkóstoltattuk vele a pálinkát is... Hát, elég furcsa arcot vágott tőle! Azt mondta, hogy rettenetesen erős, de ízlik neki. Néhány pohár után folyt róla a víz, a szemei keresztbe álltak, és kiderült, hogy szegény nagyon nem bírja. Csodálkozott, hogy mi ezt úgy isszuk, mint a vizet. :-) A nagy haverkodás után szerzett tevéket, úgyhogy most már van tevesimogatós fényképünk is. :-)
Sokat tanakodtunk, hogy továbbmenjünk-e Bamakoba, vagy sem. Úgy néz ki, hogy a konvojunk nagy része szeretne eljutni az eredeti célba, és eljuttatni az összegyűjtött segélycsomagokat. Nagyon sok másik csapat szintén Bamakóba szeretne menni. Megegyeztünk, hogy az eredeti tervnek megfelelően elmegyünk a mauritániai határig, addig talán sikerül újabb információkat szereznünk az ottani helyzetről. És akkor majd eldöntjük, hogy továbbmenjünk, vagy visszaforduljunk, és autóval jöjjünk haza.