Január 20. pihenőnap

A kompon a szervezők még azt az információt adták, hogy a futam marokkói új szakasza megegyezik az eredeti tervvel. Ma reggel már új tervvel álltak elő: ezen a napon a homokdűnék szerelmesei kipróbálhatják autóikat a buckákon, majd ezt a hatalmas homokdűnés területet megkerülve, ugyanide a mostani táborhelyre kell visszaérkezni. A mi autónk nem bírta volna ezt az utat, és sok más csapattal együtt inkább pihenőnapot tartott. (kb. a futam fele itt maradt) Ránk fért már egy kiadós alvás, végre lezuhanyozhattunk és meleg ételt is ehettünk. Nagyon jól esett! :-)
Rengeteg fényképet készítettünk, dumcsizgattunk a többi csapattal, és benéztünk a tábor melletti berber házikókba is, melyek kávézóként is működnek és szobát is adnak ki. Beültünk hozzájuk egy teára, ami nagyon finom volt. Valószínűleg zöld teával kevert mentatea volt, nagyon sok cukorral. Egy jót dumcsiztunk a berber sráccal, aki meglepő módon 7 nyelven is beszélt. Megkóstoltattuk vele a pálinkát is... Hát, elég furcsa arcot vágott tőle! Azt mondta, hogy rettenetesen erős, de ízlik neki. Néhány pohár után folyt róla a víz, a szemei keresztbe álltak, és kiderült, hogy szegény nagyon nem bírja. Csodálkozott, hogy mi ezt úgy isszuk, mint a vizet. :-) A nagy haverkodás után szerzett tevéket, úgyhogy most már van tevesimogatós fényképünk is. :-)
Sokat tanakodtunk, hogy továbbmenjünk-e Bamakoba, vagy sem. Úgy néz ki, hogy a konvojunk nagy része szeretne eljutni az eredeti célba, és eljuttatni az összegyűjtött segélycsomagokat. Nagyon sok másik csapat szintén Bamakóba szeretne menni. Megegyeztünk, hogy az eredeti tervnek megfelelően elmegyünk a mauritániai határig, addig talán sikerül újabb információkat szereznünk az ottani helyzetről. És akkor majd eldöntjük, hogy továbbmenjünk, vagy visszaforduljunk, és autóval jöjjünk haza.