Január 29. Kiffa - Diema

Hogy minél kevesebb időt töltsünk a "veszélyes" Mauritániában, az eredeti útitervet átírva Diema felé vettük az útirányt, mely már Maliban van.
Láttunk árvíz által elárasztott falut, a kátyús, rossz úton kitört kerekű autót, több tucatnyi rozsdás, kiszuperált kocsit a folyóba lökve, iszonyatosan megpakolt teherautókat (amit otthon csak 2 fordulóval vinnének el, azt itt egyszerre felpakolják a kocsikra), és persze rengeteg tevét, kecskét, és hátukat a ház árnyékos oldalának támasztó, hűsölő szamarat. Az út mellett sok integető és ajándékot kérő gyerek volt. Természetesen ahol tudtunk, adtunk nekik némi cukorkát, nyalókát, és írószereket. A felnőtteknek pedig az  indulásunk előtt előre összekészített, 2 nagy bőröndnyi kis ajándékcsomagokból adogattunk, melyekben ruha, szövetanyag, öngyújtó, gyufa, és édesség volt. Nagyon örültek ezeknek a kis csomagocskáknak, és nem győztek hálálkodni!
Ebédidő környékén érkeztünk meg a mauritán-mali határra. A vámosok egy része az épület előtt szundikált, a többiek (kb. 4-en vagy 5-en) pedig éppen ebédeltek. Egy koszos, talán soha el nem mosogatott lavórszerű tálat ültek körbe, és abból ettek kézzel valamilyen ételt, amit semmi pénzért nem kóstoltunk volna meg. A határon tevékenykedő hatóságok hivatalai, mint épületek egyébként lesokkoltak bennünket. Egyik helyen sem bonyolították túságosan az építményeket, és a lakberendezőnek sem adtak túl sok munkát, mivel általában 1 db kopott, düledező asztal és 1-2 szék volt az összes bútor. Itt-ott a székek háttámlája is le volt már törve. A természetes fény felülről való bejutását megkönnyítendő, néhány üvegpoharat építettek be az alig 2 méter magas, lapostetős épület plafonjába. Micsoda ötlet! :-) A határátlépés egyébként gyorsan ment. A helyi idő szerint 14.15-kor átléptük a mauritán-mali határt.
Ahogy Maliba értünk, feltűnt, hogy az eddigi jellegzetes mauritán kis négyszögletes házikókat felváltották az agyagból épült, kerek alapterületű, kúpos szalmatetős házikók. A falvak is rendezettebbnek tűntek. Itt már nem láttunk szinte vadon kóborló állatokat, a csordák mellett mindenhol ott voltak a pásztorok is. A falvakat elborító szeméthalmok is eltűntek, és elmaradtak az út mellett bomló állttetemek is.
A határt átlépve a konvoj többi tagja úgy döntött, hogy nem áll meg Diemában, hanem még aznap elszáguld Bamakóig, hogy minél hamarabb szállodai pihe-puha ágyba kerülhessen, és hideg sört kortyolgathasson a medence mellett. Zolival mi másképp gondoltuk. Azért jöttünk, hogy tőlünk telhetően segítsünk a helyi embereken, és a barátaink, valamint a veszprémi és nemesvámosi iskolások és az általunk összegyűjtött iskolaszereket, ruhákat, játékokat, gyógyszereket eljuttassuk a rászorulók számára. Nem akartuk az egész szállítmányt egy helyre kipakolni, mert mint hallottuk, régebben is volt már botrány a segélyszállítmányok lenyúlása miatt. Sajnos sok helyi hatóság és "segítő" üzletel az összegyűjtött küldeményekkel, és sok csomagnak megvan már a vevője. Olyant is hallottunk, hogy közkórház helyett egy magánkórházban pakolták le az orvosi berendezéseket, és gyógyszereket. Állítólag tegnap a Kiffában lepakolt szállítmány nagy részét is elhordták éjszaka rossz arcú emberek. Emiatt úgy döntöttünk, hogy útközben több helyen, több kis faluban fogjuk szétosztani az általunk hozott csomagokat, és így biztosan azokhoz kerül, akiknek szánták az adományok küldői.
Először Bougerdere falu mellett egy 10 fős, nőkből és gyerekekből álló éppen hazafelé tartó csapatot állítotunk meg az út mellett, majd adtunk nekik egy jó nagy doboznyi ruhát, játékot, iskolaszert, focilabdát, és némi élelmiszert. Azt a nagy boldogságot, amivel fogadták, nem lehet leírni! Örömükben táncra perdültek, énekeltek, nevettek, nekünk pedig könnybe lábadt a szemünk. Már megérte eljönni...!

Utána Diema előtt 15 km-re az úttól nem messze láttunk egy kis falut, ahol szalmakunyhókban lakott egy nomád törzs. Őket is megajádékoztuk.
Majd Diema előtt 10 km-re az út mellett adtunk egy jó nagy pakkot egy 10-12 fős csapatnak, akik azért nem viselkedtek annyira kulturáltan, mint az első női csoport, mert egy kicsit összevesztek egymással, hogy melyik holmi kié legyen.
Estére értünk be Diemába, ahol Pam Young, egy angol hölgy által vezetett, nagyon szép, helyi stílusban épült táborban szálltunk meg. Pam Young 10 éve él Diemában, és különböző fejlesztési projekteket vezet, többek között növénytermesztést, téglagyártást, varrótanfolyamot szervez a helyieknek, továbbá tanítja is a helyi gyerekeket. Pamnek adományoztunk iskolai füzeteket, írószereket, egyéb iskolai felszereléseket, focilabdákat, ruhákat, cipőket, gyógyszereket, fertőtlenítő szereket, tisztítószereket. Odaadtam neki az ásólapátunkat is, melyet a sivatagi homok elleni küzdelemre vettem, de már nem lesz rá szükségünk, és még néhány konzervet is odaajándékoztunk neki. A Kádár Sped Kft kamionja is éppen akkor pakolta le az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) csapata által összegyűjtött adományokat, és rajtunk kívül több csapat is megfordult a táborban, akik szintén adtak át adományokat Pamnek.