Január 24. Tatooine - Tarfaya és Laáyoune közötti kemping

Reggel még készítettünk néhány fényképet, majd elhagytuk "Tatooine bolygót". Visszatértünk a főútvonalra, és némi kocsikázás után elértük az Atlanti óceánt, ahol nem csak kezet, de lábat is sikerült mosnunk egy nagyobb hullámnak köszönhetően. Alig álltunk meg, egy helyi pecás azonnal mellettünk termett, és frissen fogott halat akart nekünk eladni. Egyébként bárhol állunk meg, még a kősivatag kellős közepén is pár perc múlva helyi nomádok és kereskedők bukkannak elő. Mintha a földből nőnének ki. Egy másik megmagyarázhatatlan jelenség az, hogy gyakran látunk az út szélén ácsorgó, vagy ücsörgő emberkét a sivatag kellős közepén, lakott településektől irdatlan messzire. És nem haladnak valamelyik irányban, hanem csak ácsorognak. Mit csinálnak azok az emberek ott, miért ácsorognak a semmi közepén? Láttunk rengeteg nomád családot, akik a pusztában laknak a sátraikban, vad tevecsordákat az út mellett, és az óceán magas partján összetákolt kunyhóikban tengetik nem túl változatos életüket. Egész nap csak pecázgatnak! Ma azért egy kicsit megtörtük az egyhangúságot, mert egy nomád család mellett megálltunk és egy kis ajándékcsomagért cserébe megkértük az egyiküket, hogy adja kölcsön egy kis időre a pecabotját. Naná, hogy kipróbáltuk a pecázást az Atlanti óceán partján! :-)

 

Csodálatos útvonalon, az Atlanti óceán partján folytattuk tovább az utunkat a Tarfaya mellett levő, Camp Le Roi Bedouint nevű kempingbe, amelyet egy belga házaspár vezet. Hogy jutott eszükbe, hogy a sivatag kellős közepén egy kempinget nyissanak? Ez is egy rejtély marad. Bár valószínű, hogy régebben nem ilyen kopár volt a környék, mert egy a kemping mellett egy kiszáradt folyómedret láttunk, amelyet egy hatalmas szikla gyönyörű vízeséssel törhetett meg, de mára a sivatag győzedelmeskedett a folyó felett.
A módosított útvonalon haladók is ide jöttek, úgyhogy szép számmal gyűltek össze az autók. Sajnos két baleset is történt. Egy szlovák házaspár, akik eddig szinte mindegyik Budapest-Bamako rallyn indultak, és többször vitték el a győztesnek járó trófeát is, most felborultak a terepen, és meg is sérültek. A Duna TV csapata is befejezte a versenyt. Beszéltünk Borsa Miklóssal, aki elmondta, hogy az autójuk oldalra borult, és át is perdültek, de szerencsére egyikük sem sérült meg, és miután az autót visszafordították 4 kerékre, saját lábon tovább tudtak gurulni a kempingbe. Megmutatta az autójukat is, hát nagyon csúnyán nézett ki, ép elem nem volt rajta. Nagyon szomorúak és csalódottak voltak, de vigasztaltuk őket, hogy az a lényeg, ők nem sérültek meg, az autó pedig nem számít.
A kempingben befizettünk egy vacsorára, és megkóstoltuk a tevehúst. :-) Nagyon finom volt! Omlós, ízletes tevehusi, barnamártással, egy kicsit édesen, datolyával, rizzsel és friss helyi kenyérrel. Ha hazaérek, be is megyek a boltba, és veszek egy kis tevehúst. Lehet, hogy egy kicsit furcsán fognak nézni a húsboltban! :-)
Az este ismét nagyon kellemes hangulatban telt el, jó csapat jött össze. Végre találkoztunk korábbról ismert csapatokkal is, akiket már napok óta nem láttunk. Szóval jó kis buli volt megint...