Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja. Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán. Északon az algériai Ahaggar-masszívum határolja. Ez egy 1000 méter magas hegyrendszer. A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.
Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).
Éghajlat:
Az északi részen a forróság szinte elviselhetetlen egy európai számára. A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C is elérheti.
A csapadék mennyisége 20 mm. Néha előfordul, hogy egy évben 250 mm is hull. Az eső általában 10-12 hónapig nem esik.
A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől december elejéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.
Története:
Az 5. században Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom. A fővárosa Koumbi Saleh volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szonghai Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.
A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.
Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választásokon Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konare küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban. 2000 és 2001 között az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás:
A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara (30%, malinké, fulani (fulbe, peulh), sarakolé (maraka), songhai, soninké, bobo, bozo, minianka, senufo, dogon, khassonké, tuareg, mauren, dioula, és kis létszámu arab.
Az ország hivatalos nyelve a francia. Ezenkívül a lakosság beszél dogon, arab, fulfulde, songhai, soninke és senufo nyelven.
A lakosság 100%-a muzulmán.
Djennében található mecset 1988 óta az UNESCO Világörökségét képezi
Mali a világ egyik legszegényebb országa. Területének 65%-a sivatag vagy félsivatag.
A lakosság 81%-a (15 év felettieket nézve) analfabéta. Minden második ember jut csak tiszta ivóvízhez. A várható életkor 48 év.
Az elkezdett reformok és az afrikai frank 1994-es 50%-os leértékelése következtében a gazdaság növekedésnek indult. 1996-98 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.
A mezőgazdaság délen, a Niger és a Szenegál folyók mellett összpontosul (az ország 2%-án). A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség tizede nomád életmódot folytat.
Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál legfőbb exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.
