január 26. Dakhla - Nouadhibou

Tegnap este Dakhla-ban a szállodánál Villám Géza összehívta a csapatokat és eligazítást tartott. Több mint 40 csapat volt jelen, akik bevállalták a kockázatosnak ítélt útvonalat, de sok csapat már korábban elindult Bamako felé, és tudunk több versenycsapatról, akik a hivatalos verseny végén szintén elindulnak Bamakóba.
Reggel korán indult a konvojunk, hogy időben a határra érjünk. A határátlépés (főleg a kilépés) nagyon bonyolult, mivel több hatóságnál is kell intézni az ügyeket. A mauritán segítőnk, Idomu már a határon várt ránk, és segített az ügyintézésben. Kb. 5 óra alatt jutottunk át. Szerencsére a dugi pálinkáinkat sem fedezték fel, mert sikerült jól elrejtenem. Nem hiába voltam vámos valamikor... :-) A két ország közötti aláaknázott területen kellett már csak átgurulnunk. Egy helyen megállt előttünk egy autó, amit nem szerettünk volna kikerülni a lehetséges aknák miatt, ezért megállni kényszerültünk, de a mély homokban egy kicsit megsüllyedt az autónk. Hirtelen ott termett néhány helyi buckalakó, akik mintha erre vártak volna (egy kicsit gyanús is volt a dolog) és némi alkudozás után 25 euróért segítettek kitolni az autót és átvezettek bennünket az aknás részen. Megúsztuk...

Este Nouadhibou mellett a sivatagban éjszakázott az egész mezőny (mind a kb. 40 autó) és a tábort katonák gyűrűje vette körbe, tehát biztonságban voltunk. Elég sűrűn vannak katonai ellenőrzőpontok is, akik biztosítják az utakat. Nagyon kedvesek és segítőkészek. Nekik is adunk kis ajándékcsomagokat, aminek nagyon örülnek.