Január 22.  Zagora-Tata

A reggelt egy jó kis meleg zuhannyal kezdtük. Jól megnéztük magunknak, mert mostanában nem valószínű, hogy meleg vízben tudjunk zuhanyozni. A Hotel la Palmeraie-ben a szállodai szobához, melyet kb. 5000 Ft-ért kaptunk, még reggeli is járt, úgyhogy nem hagytuk ki a helyi, lángos formájú, lapos kenyeret lekvárral, és a péksüteményt, melyekhez frissen facsart narancslevet kortyolgattunk.
Miután minden csapat összeszedte magát, megindultunk Tata felé. Ez a Tata nem a magyarországi Tata! :-) A 299-es és a 301-es csapat kivált a karavánból, mert ők nem mennek tovább, hanem inkább egy marokkói körutat tesznek, és hazaindulnak, akárcsak a Fog-Ászok. Csatlakoztak hozzánk a veszprémi tűzoltók is, akiknek sikerült az autójukat megjavíttatni.
A Dráa folyó varázslatos szépségű völgyében fekvő, lenyűgöző erődfalvakon és zöldellő oázisokon keresztül folytattuk utunkat. Ez az egyik legszebb folyó menti táj Marokkóban, amit végigkísér az oázisok gyöngyfüzére. Nagyon szép agyagvárakat, kszárokat láthattunk. Ouarzazate városában tartottunk egy kis pihenőt, és sétálgattunk egyet. A település 1160 m magasan fekszik a Magas-Atlasz 2-3000 m magas hegyei között. Itt van Marokkó legnagyobb datolyatermesztő tartománya, és az utak mellett rengeteg datolyaárus kínálja portékáját. A gyönyörű völgyet elhagyva ismét szakadékokkal szabdalt, hegyes-völgyes, félsivatagos tájakon haladunk tovább. Körülöttünk 2000 méternél magasabb hegyeket látunk.

Útközben betértünk Tazenakht községbe, amely a berberek által készített ouzgita szőnyegek fővárosa. A környékbeli kis agyagfalvakban szinte minden házban van lábhajtásos szövőszék, melyeken az asszonyok csodálatos szőnyegeket szőnek vagy csomóznak. A szőnyegek mintázata hihetetlenül változatos, mivel a színeket és mintákat mindig a pillanatnyi ötletek alapján váltogatják és készítik. Néhány szőnyegárushoz benéztünk mi is és megcsodáltuk a híres ouzgita szőnyegeket, majd a folytattuk utunkat a mai cél, Tata felé. Itt már nem látni zöldellő pálmaligeteket, köves, sziklás, kopár vidéken járunk. Az út néha olyan poros, hogy a porszűrős arcmaszkot fel kell tennünk. Sok felé látni az út mellett gyerekeket, akik nagy palackokból árulják az üzemanyagot. Este 10 felé gurultunk be Tatára a kempingbe, ahol volt alkalmunk kipróbálni a guggolós-pottyantós-vödörrel öblítős rötyit. :-) A többiek már megint irigykedtek, hogy milyen jó nekünk, mert nem kell a kocsit kipakolni, sátrat összerakni, és az egészet reggel vissza, hanem csak elfekszünk a kocsiba beszerelt két kényelmes ágyunkban. Este valahogy megint megcsappant a pálinkakészlet... és ezt a lakóautóikban szundikáló franciák egy kicsit zokon vették. :-)