Marokkó a csodák és az ellentétek országa
Nagy uralkodók harcoltak érte, dinasztiák örökölték, minden idők bölcsei, építészei, festői, kézművesei és szobrászai építették hatalmas palotáit, mecseteit, kertjeit, Korán-iskoláit. A "legnyugatibb Kelet" országa, az "arab Nyugat", mese, romantika, egzotikum keveredése, varázslatos királyi városok, az Atlasz-hegység hófödte csúcsai, cédruserdők, homoksivatagok, Kelet rejtelmei, Humphrey Bogart Casablancája, a tündöklő Marrakesh és Rejtő Jenő figurái...
Marokkó a negyedik legnépesebb arab állam Egyiptom, Szudán és Algéria után. Lakosságát nagyobb részt arabok (60%), berberek (40%) és az ők keverékei alkotják. A lakosság egy kis része még mindig nomád ill. félnomád életmódot él. Ők inkább berberek. A berberek főleg az ország déli területein élnek.
Mintegy 60 000 fő francia és spanyol származású tanár, mérnök, technikus él az országban. A lakosság egyenlőtlenül oszlik el az országban. A lakosság 2/3-a az ország északnyugati-északi részén él az Atlasz-hegység-től, ez a választó vonal, az alig lakott Szaharától (az ország 10%-a). Casablanca a központja az üzleti életnek és az iparnak, jelentős kikötő is egyben. Rabat-ban székel a kormány. Tanger az átjáró Marokkóból Spanyolország-ba és ez a legjelentősebb kikötőváros is. Fez kulturális és vallási központ, a dominánsan „Berber” Marrakes a fő turisztikai központ.
Az ország hivatalos nyelve az arab. Az országban azonban több berber nyelvet is beszélnek: Tachelhit, Tamazight, Ghomara, Tarifit, Senhaja de Srair.
Az ország 100%-a muzulmán.
Marokkóban a hivatalos pénznem a marokkói dirham (MAD), 1 dirham pedig 100 marokkói frankot (mfrs) ér.
Felszínét a fiatal Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz vonulatai hálózzák be. Északon a Rif-hegység előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé a Szebu-medencére tekint. A 600-1300 m magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-, az ország legmagasabb csúcsát hordozó Magas- és az Antiatlasz vonulatai határolják. Hegyvonulatok dél-délkelet felé a Szahara felé lejtenek. Az ország legmagasabb hegye a Toubkal-hegy (4165 m).
Rabat
A főváros, Rabat, egyike a négy marokkói királyvárosnak, a múlt és a jelen különleges ötvözete. A város különlegessége abból fakad, hogy kultúrája és építészeti emlékei fele részben arab fele részben európai gyökerekből erednek. A város két részre osztható, a Medinából, az óvárosból és az Újvárosból. Rabat leghíresebb látnivalója a Tour Hassan, a 44 méter magas befejezetlen minaret, amellyel a világ legmagasabb minaretjét akarták megépíteni, de csak eddig a magasságig jutottak. Szemben a minarettel található V.Mohammed mauzóleuma. A város leghíresebb múzeumai a Kasbah des Oudais és a Chella. A királyi palotát a XVIII. században építették, de a XIX. Században átalakították.
Fez
Fez királyváros, a legrégebbi marokkói város, kacskaringós utcái és a történelmi hangulat lenyűgözi a turistákat. A mór építészet fehér házainak, díszes oszlopainak világa. A medina (Fes el-Bali) a legnagyobb középkori óváros a világon. Az óvárost körülvevő falak és kapuk szinte mesébe illővé varázsolják a negyedet. A sikátorok útvesztőit jól ismerő helyi vezető nélkül elég kockázatos lenne önálló sétára indulni messze be a medina belsejébe, mert hamar eltévednénk. A teherhordó öszvérek vezetői például több évig tanulják a különböző sikátorok, átjárók és üzletek elhelyezkedését. A medina szinte egy önálló város a városban. Mintegy 9400 kis utca található itt egy viszonylag szűk területen. A legnevezetesebb épület az óvárosban az 1350-ben épített Medersa Bou Inania, az egyházi főiskola. Érdemes felkeresni a zsidónegyedet, a Fés el-Jdid-et is.
Meknes
Meknes szintén királyváros. Nem véletlenül nevezik „marokkói Versailles-nak”, palotákkal és francia kerttel van körbevéve. A Közép-Atlasz kapuja, évszázadok óta virágzó kereskedőváros. Három részre oszthatjuk a várost: Medinára, Ville Imperialet-re és az Újvárosra. Érdemes megnézni a Bab Mansour kaput, amely egész Észak-Afrika leghíresebb kapuja. A Nagymecset a XIV. században épült. Meknes legfontosabb kultúrtörténeti műemléke a Bou Inania medresze. Ez szintén a XIV. századból való.
Casablanca
Casblancát a világhírû film és Humphrey Bogart tette híressé, de aki a film hangulatát keresi itt, az csalódni fog. A város forgalmas kikötõ, ipari központ, az ország legnagyobb városa. A legtöbb látnivalót, csakúgy, mint általában a többi arab városban, a medina - az óváros - rejti. Itt csodálható meg a világ egyik legnagyobb mecsete, a II.Hassan mecset. Az V. Mohammed téren az ország leglenyûgözõbb építészeti emlékeit tekinthetjük meg.
Marrakesh
A fesztiválokról híres, de egy igazi kulturális és szórakoztatói központ is, vörösessárga színe már messziről hirdeti magát. Ahova biztos el kell látogatni, az a Jemaa el Fna tér: kígyóbűvölők, varázslók, akrobaták próbálják elvarázsolni az odalátogatókat. Érdemes kitérőt tenni a helyi piacra és egy mecsetlátogatásra is.
Étkezés, specialitások
A marokkóiak nemzeti eledele a kuszkusz. Egykor a szegények eledele volt, hiszen nem volt más, mint keménybúza dara, amire csak egy kis ürüfaggyút olvasztottak. Időközben azonban polgári, sőt ünnepi fogássá vált, hiszen ma már zöldségfélékkel, szárnyas- és vadhúsok nemesebb részeivel is tálalják, amiket hagyományosan a dara alá szoktak rejteni (európai szemnek persze kedvesebb, ha ezek vannak felül, tehát mi így kapjuk). A dara kókusszal, mazsolával vagy mandulával keverve édességként is az asztalra kerülhet.
Jellemző fogás továbbá a tajine, amely egy jellegzetes, csúcsos edényben készül. A tajine szó azonban szintén csak gyűjtőfogalom, az alapanyagok választéka hihetetlenül széleskörű. Ez egyfajta gulyás, egytálétel, melyben a legkülönfélébb húsok és zöldségek párolódnak együtt.
A jellegzetesen utcai fogásnak számító pastilla lényegében egy egyszerű leveles tészta, melynek rétegeit különböző húsokkal vagy zöldségekkel töltik meg.
Az ürühús nagyon kedvelt Marokkóban. Sült változata a méchoui, az ünnepi étkezés szinte elmaradhatatlan kelléke. A choua főtt, köménnyel fűszerezett ürühús, a kebab pedig az általunk is ismert nyársonsült. A kaftához megdarálják és az ebből készült apró golyókat kisütik.
A levesek közül kiemelkedik a harira, a sűrű, tápláló, csíráztatott árpából, aprított húsból és valamilyen hüvelyesből (csicseri borsóból, babból vagy lencséből) készült leves.
Az ország legkedveltebb itala a borsmenta tea, amely - bármilyen meglepő is legyen sokaknak - valóban hűsít a melegben.
A kalandtúránk során beautóztuk Marokkó kevésbé ismert, de annál gyönyörűbb részeit is.
Amennyiben el szeretnétek olvasni a kalandjainkat, az útinaplónkat letölthetitek innen:
http://desert-fox.blog.hu/2010/04/06/utinaplo_8
Marokkóról további érdekes információkat találtok a Wikipedián is:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marokk%C3%B3
