Február 3-4. hazarepülés
A hazatérés sem volt egyszerű és problémamentes! Szerdán már 11 óra körül kimentünk a repülőtérre, hogy a 13.20-kor induló géphez időben ott legyünk. Klímás váróterem nincs, ácsorgunk a tűző napon 1-2 órát. Látjuk, hogy a repülőnk végre megérkezett. Végre beengednek bennünket és becsekkolunk. A váróteremben, ahol még ott felejtették a karácsonyfát, nézzük a fókák életét. Jobb, ha szokjuk a hideget. Már indulnunk kellene, de még semmi. Közli a Budavár Tours embere, hogy technikai problémák vannak, de még 1/4 óra és indulunk! Hurrá! De eltelik még legalább fél óra és még semmi. Újabb bíztatás, hogy talán fél óra múlva indulunk. És ez így megy egy darabig. Már délután van, és reggel óta senki nem evett, az innivalót meg nem engedték átvinni az ellenőrzésen, így Gumitóniékkal úgy döntünk, hogy visszamegyünk egy jó hideg sörért a bárba. A biztonságiak nem akarnak átengedni, de elővesszük a Shrek-ből a macskás nézést, és átengednek. Hurrá! Szomjan már nem halunk! Javában megy a folyadékhűtés, amkor jön az egyik srác, és nevetve újságolja a történteket. A kapitány bejelentette, hogy az a probléma, hogy a repülőgép megtankolásához szükséges összeget a bamakói repülőtér nem fogadja el a Malévtől átutalással, csak készpénzben. Így biztos jobban le tudják nyúlni a helyi emberek. És ráadásul több pénzt akarnak, mint amennyi a megállapodásban volt. 22.500 eurót. A kapitány a világot már bejárta, de ilyennel még nem találkozott! Mivel nála csak 5000 euró volt, így megkérte a kedves utasokat, hogy a maradék 17.500 eurót dobják össze, mert addig nem tudunk felszállni. Na, ezen már mindenki csak röhögni tudott! Ez egy kicsit stílszerű volt a Budapest-Bamako Rally 2010-re! Végülis kalandtúra, ahhoz illő befejezéssel! No, végül 5-6 órás csúszással estére felszállt a gépünk. Persze a szegény családtagok, akik jöttek ki elénk a reptérre, már délután óta ott szobroztak Pesten. Meglepődtek az SMS-en, hogy még csak most szállunk fel! A kapitány és a légi utaskísérők is kitettek magukért, hogy a kellemetlenséget kárpótolják. Le a kalappal a Malév előtt is! Full kiszolgálás egész hazáig! Mindenki annyit ehetett-ihatott, amennyi beléfért. Fogyott is a sör, meg a bor! Mire hazaértünk, emelkedett volt a hangulat a gépen! :-) De egy kis csattanó még kellett a végére! Nem, nem zuhantunk le! A leszállás símán ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Igaz, hogy este 8 helyett fél 1-kor érkeztünk meg. Szépen vártuk már a csomagjainkat, és 1-2 már le is jött, amikor a csomagszállító szalag elromlott, és nem jött több bőrönd! Hajnali 1-kor persze a reptér teljesen kihalt, szerelő sehol, majd ébresztik a biztonságiak. Néhány bamakós önkéntes bemászik a szállítócsatornába, és nekiállnak kézzel kiadogatni a bőröndöket. Ahogy egyre messzebbről kell hozni a csomagokat, úgy nő a csatárlánc. Egyre több ember tűnik el a csatonában. Az elérhető csomagok elfogynak. Meg a türelem is. Az álmos szerelő végre jön, megnézi, megállapítja nagy okosan, hogy nem jó! Majd reggelre megjavítják. Anyázások, bekiabálások, lincshangulat, a biztonságiak behúzzák fülüket-farkukat. A fekete kontinensen sok mindent átélt és túlélt bamakósoktól egy kicsit tartanak. Adunk nekik egy ötletet: mi lenne, ha beindítanák a másik szállítószalagot? Fény gyúlt agyukban, és kb fél óra alatt összehozták. Már hajnali 2 óra is elmúlt! Megkaptuk végre a csomagjainkat! A család már várt. Nem is keveset! Mehetünk haza! Hurrá!
Itt a vége, fuss el véle!
