Menu

Desert Fox Team



    A csapat logója:

Fotógaléria

Támogatók

Támogatók jelentkezését várjuk!

























Adományokat elfogadunk - segítsen, hogy segíthessünk.

1. Gicica (Webdesign/kapcsolat)

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Egyéb

Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox. Internet Explorer böngésző esetén a megfelelő megjelenítés nem garantált.



Január 30. Diema - Bamako

2010.02.07. 14:06 - Desert Fox

Január 30. Diema - Bamako

Reggel tartottam egy kis földrajzórát a helyi gyerkőcöknek, miután megtaláltam az egyik kedves kolléganőm által adományozott világtérképet az autóban. Persze megmutattam nekik, hogy hol van Magyarország, és milyen hosszú utat tettünk meg hozzájuk. Nagyon élvezték, és érdeklődve fedezték fel a környező országokat, a földrészeket, és a különböző országok zászlóit. A nagy érdeklődésre tekintettel a térképet odaajándékoztam Pamnek, aki szintén nagyon örült, hogy most már földrajzot is taníthat a suliban.
Az AHU csapatával, a Kádár Sped embereivel és néhány másik csapattal együtt Pam meghívott bennünket is, hogy menjünk és nézzük meg a várostól nem messze levő kis falut, amit ő pártfogol. Mindenki meghatódott, amikor látta, hogy milyen hihetetlen szegénységben él a nomád család. Láttunk egy csontsoványra fogyott, 1-2 éves árva kisgyereket is, melyet most nemrég találtak. Természetesen ott is könnyítettünk az autónk terhén...


Miután visszamentünk Pam táborába, és elbúcsúztunk tőle, út közben az előző napi taktikát folytatva, Diema és Bamako között több kis faluban osztottunk ki csomagokat.
Először Diemától kb. 30 km-re tértünk be egy kis faluba, ahol a gyerekek éppen hazaértek az ebédre szánt zsákmánnyal. Egyikük kezében egy jó 60-80 cm-es gyík lógott, a másikuk pedig 2 db elvágott torkú patkányszerű állatot lóbált nagy vidáman. Hát, nem szerettünk volna ebédre maradni, úgyhogy miután átadtuk az adományokat, és egy kicsit körülnéztünk a faluban, gyorsan mentünk is tovább.
Utána találtunk egy nagyobb falut is, ahol volt iskola, ezért a szokásos "falucsomag" (ruhák, játékok, labda, étel) mellett egy nagy iskolai csomagot is adományoztunk.
Nem sokkal később az út mellett 2 nőt láttunk gyerekekkel, akik az ajándékok átadása után beinvitáltak az 5-6 kunyhóból álló kis településükre, ahol megnézhettük a szalmából fonott, kis félgömb alakú sátraikat. Érdekes, hogy e törzs női tagjai rengeteg ékszert viseltek magukon. A nyakukban kb. 15 db, színes kövekkel, gyöngyökkel ékesített nyaklánc lógott és mindkét karjukon szintén hasonló nagyságrendű karkötőt viseltek. A férfiak nagyon meg akartak kínálni bennünket teával, de azt nagyon udvariasan, de határozottan visszautasítottuk, mivel nem akartuk mindenféle fertőzéseknek kitenni magunkat.
Autózás közben azt láttuk, hogy az úttól nem messze egy kb. 20 főből álló asszonycsapat valami szemcsés anyagot dobál lavórszerű edényekből a magasba, és a szél az apróbb részecskéket kifújja belőle. Letértünk hát az útról, és megnéztük közelebbről. Mint kiderült, az asszonyok kölest tisztítottak. Nálunk Európában a kenyérgabonák mára már kiszorították a kölest, és nem is gondolnánk, hogy a földön a népesség 1/3-ának a köles ma is alapétele. Érdekes volt látni, hogy milyen módszerekkel dolgoznak. Az érkezésünkre egy kicsit abbahagyták a munkát, és nagy örömmel fogadtak bennünket, mi pedig nekik is adtunk az ajándékcsomagokból. Amikor elmentünk, még sokáig integettek utánunk.
Út közben rőzsehordó asszonyokat és gyerekeket is megajándékoztunk.
Gomitra nevű faluba érve megláttam az "ecole" táblát egy kerítésen, és nyomban be is kanyarodtunk az iskola udvarára. Sajnos szombat lévén nem volt tanítás, de az autónkat meglátva rengeteg gyerek futott oda hozzánk. Megkértük őket, hogy szóljanak a tanítónak, és a gyerekek pár perc múlva elő is kerítették a tanár bácsit, akinek elmondtuk, hogy az iskolának szeretnénk adományt átadni. A gyerekek érdeklődve nézegették a kocsink oldalán az adományozó magyarországi általános iskolai osztályok csoportképeit, valamint a dobozokban levő osztályképeket, melyeket aláírtak az otthoni iskolások. Nagyon édesek voltak, ahogy betűzgették szintén a dobozokba rakott osztálynévsorokat. A sok összegyűjtött csomag mellé ajándékoztunk focilabdát és világtérképet is. Mind a gyerekek, mind pedig a tanár bácsi nagyon boldog volt a sok ajándék láttán. Nemsokára a falu vezetői is megjelentek, akik szintén köszönetüket fejezték ki minden magyarországi iskolásnak, aki adományával hozzájárult az afrikai gyerekek tanulásához.


A továbbiakban még két iskolába tértünk be. Kolokani városka és egy meg nem jegyzett nevű kis falu tanulóit leptük meg egy-egy hatalmas iskolai csomaggal.
A mai napi utolsó adományt Bamakótól kb. 70 km-re, egy néhány szalmatetős agyagkunyhóban élő nagy családnak adtuk át. Mivel sok gyereket láttunk, a hatalmas családi csomag mellé egy iskolai csomagot, focilabdát, pokrócokat és párnát is adományoztunk. A családfő szépen, igazságosan osztotta el az ajándékokat a gyerekek között. A rengeteg adomány láttán nagyon nagy volt az öröm a családban!

  


Zolival megállapítottuk, hogy a mai nap pillanataiért tényleg érdemes volt nekivágnunk az útnak. Az a boldogság, öröm, amit a sok kis faluban láttunk az adományok átadásakor, feledhetetlen élménnyel töltött el bennünket, és soha nem fogjuk elfeledni. Ez a Budapest-Bamako rally igazi célja! Kár, hogy a média nem ezt az oldalát mutatja az eseményeknek, hanem az anyagias érdekek miatt csupán csak a felszínes bulvárhírekkel foglalkoznak mindenhol. Pedig rajtunk kívül is nagyon sok csapat a rally eredeti szellemiségét megtartva elgurult Bamakóig, hogy a kalandos út során az összegyűjtött adományaikat eljuttassák a rászorulóknak. Kár, hogy a hírekben csupán a mindenkit átverő, és pénzzel lenyúló Polgár testvérekről és a klikkjükbe tartozó néhány csapatról volt szó, a több, mint 40 bátor csapatról pedig szót sem ejtettek, akik a kockázatot vállalva, a Budapest-Bamako Rally eredeti szellemiségéhez híven elmentek Bamakóig.
Helyi idő szerint 19.45-kor megérkeztünk a Bamako város határát jelző táblához, mely eseményt fényképen is megörökítettük.


Futottunk néhány kört a városban, mire megfelelő szállást találtunk magunknak. A Hotel Seguere-ben szálltunk meg, ahol mint kiderült, a konvojunk (a veszprémi csapatok zöme) is ott volt.
Persze, gyorsan tartottunk is egy kis wellcome-partyt némi pálinkával, amit a megérkezésünkre tartogattam.

A bejegyzés trackback címe:

https://desert-fox.blog.hu/api/trackback/id/tr691736401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox.
Internet Explorer böngésző esetén a megfelelő megjelenítés nem garantált.

Copyright © 2009. Desert Fox
Minden jog fenntartva!