Mauritánia alapvetőleg sík domborzatú ország, amit csak helyenként tör meg egy-egy sziklaszerű kiemelkedés. Körülbelül háromnegyed része sivatag vagy félsivatag. Egy megnyúlt és kemény szárazság eredményeképp a sivatag az 1960-as évek közepétől kezdve növekszik.
Földrajzi, természeti adottságok:
Területe 1 030 700 km², ezzel a világ 29. legnagyobb országa.
Mauritánia déli területe egyenletes, míg északon a tenger mellett öblös, szigetekkel tarkított. Az ország keleti, északi része a Szahara része. Az ország középső részén az átlagos magasság 300-500 m között van. Itt található az Adrar, a Tagant és az Affollé homokkőmagaslat. Az ország északi részén terül el a legnagyobb hegye is, a Kédia d'Idjil (917 m).
Az ország déli részén alacsony fennsík alkotja, amelynek egyik részét száraz, gyér füvű területek borítják és időszakos vízfolyások tagolják. A fennsík másik része kavics- és homoksivatag.
A közel 900 km hosszú keskeny parti síkság csak délen szélesedik ki a Szenegál folyó alföldjében.
Nagyobb települések: Nouakchott 393 000, Nouadhibou 59 000, Kaédi 31 000, Kiffa 29 000, Rosso 28 000, Zouerate 26 000, Atar 21 000.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás:
Az ország lakossága 2 667 000 fő, melynek 82%-a berber, 7%-a volof, 5%-a tukulör, 3%-a szoninke, 1%-a fulbe, további 2%-a pedig arab. Kb. 5 000 európai él az országban. A lakosság 61,7%-a él városban. A lakosság 4/5-e az ország 15%-án van összezsúfolva.
A vallást tekintve a lakosság 100%-a muszlim. Az országban a férfiak átlag 50, a nők 54 évig élnek. A népességnövekedés 2,91%-os.
Hivatalos név: Mauritániai Iszlám Köztársaság
Anyanyelven: Al Jumhuriya Al Islamiya Al Muritaniya
Főváros: Nouakchott
Időzóna: GMT+00:00
Pénznem: mauritániai ouguiya (MRO)
Népesség adatok:
Lakosság: 2 036 000 fő
Népsűrűség: 2.00 fő/km2
Nyelvek: arab, francia, szudáni nyelvek, berber, ful.
Népcsoportok: berber (82%), néger (16%), egyéb (2%).
Vallások: mohamedán.
Mauritánia történelme:
Az országban már kr. előtt 10. évezredben is éltek emberek. A mai Mauritánia területét a föníciaiak, majd a rómaiak hódították meg. A római időkben először II. Juba, Numídia volt királya alapított Római kliensállamot Kr. e. 25-ben, amely fia, Ptolemaiosz haláláig, Kr. u. 40-ig létezett, majd a Római Birodalom provinciája lett Mauretania néven. Marokkóhoz hasonlóan, a 7. században az arab világbirodalom része lett. Távoli-nyugatnak nevezték el a területet. Az iszlám hatására beindult a kézművesipar és a kereskedelem. A 11. században Mali fennhatósága alá került.
A 11. század elején alapították a Mór birodalmat. A birodalom a 12. században Ghánáig húzódott. Európában pedig Spanyolország jelentős része tartozott a birodalomhoz. Ez a birodalom 1147-ben omlott össze. A 15. század elején a nomád Kunta-arabok foglalták el a területet. A portugál hódítók a 15. század végén érkeztek a vidékre. Első támaszpontjukat 1543-ban alapították.
Ebben a században lett államvallás az iszlám.
A francia gyarmatosítók a 19. század végén tűntek fel Mauritániában. A franciák 1903-ban védnökséggé, 1904-ben Francia Nyugat-Afrika részévé, majd 1920-ban gyarmattá nyilvánították az országot. A Francia Közösség részeként 1958-ban autonóm köztársaság lett, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Ould Daddah az ország atya cím birtokosa. Az egykori Spanyol Szahara déli részét elfoglalta 1976-ban, három évvel később kivonult a területről a gerillatámadások miatt. A következő időszakban több kormányváltás is volt: Mustafa Ould Salek (1978-1979), Mohamed Mahmoud Ould Louly (1979-1980) és Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980-1984). 1991 júliusában alkotmányt kapott az ország. 1992-ben pedig szabad parlamenti és elnökválasztás volt.
A franciák betiltották a rabszolgatartást és véget vetettek a nemzetségek közötti háborúknak. A gyarmati időszakban a lakosság nomád maradt, de sok letelepedett ember, köztük olyanok, akiknek elődeit évszázadokkal ezelőtt elűzték, települt be az országba. Amikor 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét, a fővárost (Nouakchott) egy korábbi kicsi falu, Ksar helyén alapították. Ksar lakosságának 90%-a nomád volt. A függetlenség idején nagyszámú, a Szaharától eredetileg délre élő ember (haalpulaar, szoninke, wolof népből) érkezett Mauritániába, a Szenegál folyó északi partvidékére. Mivel közülük sokan tudtak franciául és tájékozottak voltak a francia szokásokban, az újonnan érkezettek közül sokan lettek az új államban papok, katonák és tisztviselők. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a franciák elnyomták a mór északi vidékek legtovább ellenálló törzseit, megbontotta a régi hatalmi egyensúlyt és a déli lakosság és a mórok közti konfliktusok okává vált. Köztük áll a haratinok népes csoportja. Ők arabizált rabszolgák utódai, a mór társadalmon belül élnek, egyfajta alsó kasztként. A rabszolgatartás egyébként ma is közönséges dolog.
A mórok reakciója az volt a változásokra, hogy az arab nacionalizmus elterjedt az országban, egyre nagyobb a nyomás a nyelv és a jog, egyáltalán a mauritániai élet minden vonatkozásának arabizálására. Szakadás keletkezett a mórok között. Egyik fél szerint Mauritánia arab ország. Mások elismerik a nem mór népek domináns szerepét és különböző megoldásokat javasolnak az ország kulturális különbözőségeinek kiaknázására, de ezek egyikét sem tudták sikeresen alkalmazni. Az etnikai ellentétek 1989 áprilisában zavargásokká fajultak. Az etnikai feszültségek és a rabszolgaság érzékeny kérdése - a múltban és bizonyos vidékeken a jelenben is - az ország politikai vitáinak fő kérdései. Minden csoportban jelentős azok aránya, akik összetett, plurális társadalmat szeretnének.
Az országban 2005. augusztus 3-án a katonák (Conseil Militaire pour la Justice et la Démocratie – CMJD) csendes puccsot hajtottak végre.
A 2006-os választáson az ellenzék szerezte meg a parlamenti többséget. 2007. március 25-én Sidi Ould Cheikh Abdallahi lett elnök, akinek hatalmát 2008. augusztus 6.-án katonai puccsal megdöntötték.
A 2009. július 18.-án tartott elnökválasztáson a katonai puccsot elindító Mohamed Ould Abdel Aziz a szavazatok 52.6%-ával a hivatalos győztes.
